Mostanában többször is előfordult velem, hogy hibáztam. Alapvetően, mint mindenki, én is arra lettem kondícionálva, hogy mindent tökéletesen kell csinálni, így ha valami az én értelmezésemben nem tökéletes, akkor képes vagyok napokig rosszul érezni magam amiatt, mert valamit elrontottam.

Szemlélve a világot, gyakran találkozom azzal a jelenséggel, hogy bár mi emberek mind a boldogságot szeretnénk élni, mégsem engedjük be azt, pedig minden pillanatban megvan rá a lehetőség.
Az elme rendszerint kifogásokat gyárt, hogy épp miért ne legyél boldog…

A kifogások tárháza végtelen lehet. Az elme mindent kitalál, hogy ne ülj le meditálni, hogy ne figyelj rá a pillanatra. Nyilvánvaló hisz az elmét a gondolkodás tartja életben. A gondolkodás pedig nem más, mint a múltra való emlékezés, vagy épp a jövőn való töprengés. Amikor tényleg jelen vagy, akkor az elme nincs ott, hogy kommentálja a történés