Mint minden ember, én is válaszokat kerestem a kérdéseimre. Mindig is érdekelt, hogy kik vagyunk és mi ez az egész, amit életnek nevezünk. Mikor a jóga és az advaita védanta tanításával találkoztam, helyére került a kirakós utolsó darabja is és megtalált mindaz, amit egész addigi életem során kerestem.

Jógaoktatói pályafutásom 2017-ben indult. Kezdetben a dinamikusabb, fizikailag erősebb gyakorlások kerültek előtérbe, majd ahogy teltek-múltak az évek, úgy kezdett kibontakozni jelenlegi személyiségem és alakult át az óratartásom dinamikája. Mára leginkább a könnyed, áramló vagy akár teljesen passzív, meditatív, megengedő gyakorlások szerelmeseként tekintek magamra.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyakorló az ászanák helyes kivitelezése mellett a jóga mélyebb rétegeit is megismerje. Azon túl, hogy egy órán dolgozunk a testünkkel, a légzésünkkel és a figyelmünkkel, elkezdjük megismerni, majd helyesen használni és uralni elménket.

Mert amint már nem az elme ural bennünket, hanem mi uraljuk elménket, képesek leszünk a gondolatok mögött meghúzódó csendet észrevenni. A csendet, amely megmutatja a jelen pillanat valóságát és amelyben felismerhető az egyén alaptermészete, mely nem más, mint a boldog, korlátoktól mentes, határtalan létállapot.