Indiánnyár – Női elvonulás a természetbe

A nyár és az ősz határán gyere velem a természetbe, ahol lassíthatunk, letehetjük a nyár pezsgését, és teret adhatunk annak, ami valóban fontos.

A nyár utolsó aranyló napjai. Csak neked.

Van valami különleges az indiánnyár csendjében. Még melegít a nap, de már hív a lassulás. Képzeld el, hogy nem kell sehová sietned, elég csak jelen lenni, lélegezni és megérkezni.

Néha nem több élményre vágyunk, hanem több térre. Térre, ahol végre meghallhatjuk a belső hangunkat. Ahol a csend nem üres, hanem megtartó.

Ez a hétvége neked szól, ha úgy érzed:

Féltennéd a szerepeidet – a szülőt, a munkavállalót, a gondoskodót – és végre szabadon élnél a pillanatban, csak nőként, csak önmagadként.
Szeretnél lelassulni. Igazán lelassulni. Nem egy hét, hanem már a második nap azt érzed: az idő más tempóban megy itt.
Jól esne kapcsolódni – a természethez, az állatokhoz, az erdőhöz, de legfőképp: a többi nőhöz, akik ugyanezt a visszatérést keresik.
Megtapasztalnád, hogy milyen egy igazi női közösség: ahol nem versengés van, hanem támogatás.

Lelketek tollából

„Legszívesebben minden nőnek mondanám, és aki nyitott rá, annak mondom is: hogy szép, erős, nő vagy! Vicces, ahogy látom magam kívülről, és ragyogónak érzem magam a tábor után!”

Gabi

„Egyszerűen nem múlik a mosoly az arcomról, és soha nem is szeretném, hogy elmúljon! Tele a szívem örömmel, hálával és szeretettel.”

Anita

„Egy óriási szeretetgombócnak érzem magam. Meg merem mutatni a valódiságomban azt, aki vagyok. Szabad szeretnem és szabad egy óriási fénylő oszlopnak lennem. Szabad megmutatni a fényem, mert ha megmutatom nem halványul el, hanem épp ellenkezőleg, felerősödik. Értem, érzem, tudom és tapasztalom, mit is jelent annak lenni, aki vagyok.”

Tina