Ébredés
Sűrű fátyolfelhő rejti el
szemünk elől az igazságot.
Ki téren, s időn túl lát,
csak az ismeri a valóságot.
Hol álmok ihlette
lila színű lótuszvirág
érinti szelíden,
az ébredők homlokát.
Ott a hamis kép
már nem létezik többé.
Az illúzió fátylát
a fény formálja köddé.
Csillagos égboltra
tévedő tekintetként,
látja önmagát
az égen egy csillagként.
Látja a titkot,
mely sosem volt elrejtve.
Emlékszik arra,
mi sosem volt feledve.
Egyed Brigi