Szabad vagyok
Szél szava szólítja hangomat.
Tűz tánca lobbantja lángra mozdulatomat.
Víz áramlása mossa át lelkemet,
Föld formálja anyaggá testemet.
Szabad vagyok.
Szabad, mint az égbolt sasmadara.
Szabad, mint a természet vágtató vadlova.
Szabad, mint a szerelmesek szemének csillogása.
Szabad, mint a vihar dörgésének villámlása.
Szívem ismeri a sötét, fájdalommal kövezett útját,
S a „nehéz”-nek nevezett legmélyebb kútját.
De ismeri a fényt is, mely a sötétnek párja,
mely a kút mélyén a bátor lelket hazavárja.
Szabad vagyok, mert tudom:
minden dal véget ér egyszer,
s e végben új kapu nyílik végtelenszer.
Szabad vagyok,
mert a szívem a kút mélyét bejárta,
s e sötétbe megérkezett a fény, a párja.
Szabad vagyok.
A végből új kezdet született,
a fájdalom betöltötte sorsát, mire elrendeltetett.
Énekem már együtt száll a sasmadárral,
táncom összefonódott a tűz tomboló lángjával.
Könnyeimet elmosta szememből a víz,
bátor szívem azt üzente: örökre bízz!
Egyed Brigi