Újjászületve
Sötét Hold tündököl az éjszakai égbolton.
Láthatatlanul ragyogja be a láthatón túli világot.
Fénye önmagába fordul, belsejében magot vet,
S abból növeszt egy gyönyörű fényvirágot.
Fekete köntöse, mint éjszínű csillagtakaró.
Magában őrzi az ősi tudás titkát, az igaz világosságot.
Rejtélynek tűnő misztikus megnyilvánulás ő,
Ki sosem fedte el szemünk elől az igazságot.
Sötét Holdként ragyog az éjszakai égbolton.
Láthatatlanul világítja meg a láthatón túli világot.
Szelíden szólítja az árnyvilág tündéreit:
„Kinek szíve igaz, ébresszetek benne boldogságot!
Hívjátok haza az útkeresőt belső önmagjába,
Hogy a sötétbe merülvén fedezze fel a szabadságot!
Lobbantsa lángra tudatában az éberség tüzét,
S újjászületve lássa meg a fényben a napvilágot.”
Egyed Brigi